2018.03.04.

Érdemes lehet-e és miért a gondolkodást elcsendesíteni, felfüggeszteni? 

Ahhoz vagyunk szokva, hogy eddigi ismereteink és friss észleléseink alapján a logika, a helyes gondolkodás szabályai szerint következtetéseket vonunk le, és megállapításokat teszünk. Adódnak mégis olyan tárgyak és helyzetek, amikor ez a beidegződött értelmi rutinunk elzárhatja előlünk felfedezhető új felismerések, tapasztalatok lehetőségét. Amikor belső, közvetlen tapasztalatokban lehetne részünk, előfordulhat, hogy okos, ellenőrző belső hangunk csírájában fojtja el ennek lehetőségét, hiszen már jó előre mindent jobban tud, értékel és leértékel. És jóval rutinosabb, hangosabb, erőszakosabb.

Igaz ugyan egyfelől,  hogy a mindennapok legtöbb helyzetében éppen ez a legmegfelelőbb, mégis nem győzöm eleget visszafogni, tekintélyét magam előtt is kisebbíteni.

Különleges helyzet például a fogékony együttérzés gyakorlása. Hangos belső értelmi vélekedésünk, koncepciónk, előítéletünk elzárhat a másik reális szükségletei felismerésének még az esélyétől is.